Templomunk története
Bevezető rész:
Vásárosnamény a Tisza folyó bal
partján fekszik. Ez a táj és a Szatmár, Bihar és Szabolcs megyében
elfoglalt tér Zoárd osztályrésze lett. A település neve először egy
1214-ből való írásban tűnik fel, ahol is egy PÓSA nevű egyént erőszakos
pénzlopással vádolnak. Majd a település neve egy 1333-ból való iratban
kerül újra említésre, amikor is a pápai tizedek rovatában már lelkészi
helyként tartják számon, s egy bizonyos Péter nevű pap által négy garast
kellett fizetnie a településnek, melynek nevét ekkor így írták:
"NAMEN". Ez talán német eredetre vall? Annakidején a lelkészség a
szatmári főesperes- séghez tartozott, de egy 1419-ből származó
adománylevél alapján Bereg Vármegyéhez tartozik. A XIV. században már a
Lónyay család birtokában volt Namény, 1418-ban Zsigmond király Lónyay
Ferenc fiának kiváltságot adott, hogy Naményban évi és heti vásárokat
tarthasson. Ebben az időben a Lónyay családdal rokon Naményi család is
itt lakott, ezt egy 1385-ből való perirat tanúsítja. 1419-ben a Lónyay
család itt új adományokat kapott birtokul.
Az 1-2. templom
1./ A XIII.-XIV. században építettek egy kis templomot, amely kápolnaként szolgált. Falait falfestmények díszítették, a boltozat zárókövén zászlósbárányt helyeztek el. A szentélyszög beboltozásának már gótikus fejlődésvonalába eső változata a keresztboltozatos megoldás. Ilyen a márokpapi templom is a XII. századból.
2./ 1610-ben építették a második templomot. A Vásárosnaményi Református Egyházközség Kálmáncsehi Sánta Márton reformátor idejében, 1540-ben alakult. Az egyházi élet kiépítésében és felvirágoztatásában nagy szerepet játszott a Lónyay család, melyhez tartozott Lónyay Anna (Kemény János erdélyi fejedelen felesége), Lónyay Menyhért, aki 1870-ben miniszterelnök volt. A család elhunyt tagjainak sírboltja van a templom alatt, ahol 14 halott pihen. A második templomból való egy gerendadarab "1610" felirattal és 1620-ból Lónyay Zsuzsanna epitáfiuma, gótikus kőfaragvány, mely latin sírverset tartalmaz.
A 3. templom
1798-ban építették a harmadik templomot. Ekkor 839 lelket számlált az egyházközség. A templomnak két haragja volt, kazettás mennyezettel dí- szítették a színes hajlékot. Ebben körülbelül 200 fő fért el. Kétszeri délelőtti istentisztelet tartásra volt szükség. A karzaton - mely többnyire tele volt - a fiúk foglaltak helyet. 1828-ban a templomhoz fatornyot építettek, ám ehelyett 1833-ban kőből-téglából új tornyot emeltek.
A 4. templom
Vásárosnamény, 2000. 01. 01 Dr. Pótor Imre